Miskolcra való lejutásom a MÁV-val való hiányos ismeretségemből adódóan nem úgy indult, mint azt szerettem volna. Vagyis kimentem a Keletibe, s beálltam a sorba, hogy vegyek negyed 10-kor jegyet a 10 órás IC-re Miskolcra. Nincs jegy! Próbálja meg a 11:15-öst! - Így fogadott a pénztáros. Erre még kb 10-en álltak ki a sorokból, ahol hallható volt az előbbi mondat.
Erre rohanás, hátha még beszerezhető máshol jegy erre a vonatra. Jegy nem volt, viszont megtudtam, hogy ha sürgős, akkor mehetek az IC-vel, csak 2xxx Ft -ot kell fizetnem (a pontos összegre nem emlékszem). Gondoltam ennyire nem sürgős, s Lacival is tudattam a dolgot.
Reggeli a KFC-ben, majd szépen elfoglaltam a helyem a vonaton, írogattam, javítgattam a szakdolgozatom, s megérkeztem Miskolcra.
Miskolc az acélváros…a fenéket! A Tiszai pu sokkal szebben rendben van tartva, mint a fővárosi pályaudvaraink, s a környék se csúnya. (persze segített a 22 fok, napsütés, esőben nem biztos, hogy így örültem volna, hogy elhagytam a fővárost) Nos, 31-es busz, iszkiri a helyszínre!
Göndör a molinókat (ezt így írják?) pakolgatta, rendezgette. Többiek sehol. Sokat azonban nem kellett várnom, már érkezett egy busz, amiről csak úgy hömpölyögtek lefele az emberek. Görisek, nézők, aggódó anyukák, helybéli csodálkozók.
Megérkezett a főszervező is, Szép Laci barátom. Gyakorlás, napsütés, sok esés, zene, hangulat. Közben helyezkedtem, kattintgattam ezerrel (képek az írás alján). Laci közben valahogy újra előkerült, s megismerkedtem édesanyjával, s a nővérével. Viccesek az ilyen ismerkedések, amikor már mindkét fél sokat hallott a másikról, de még nem láták egymást soha. Ez is ilyen találkozás volt. :-)
Nemsokára új helyszínre mentünk. Az Avas tetejére. Az ottani korlát már nem kis gyerekeknek való. Persze az előző se volt az, de abban talán a ráhajtó és az érkező voltak a húzósabbak. Itt a korlát se volt annyira barátságos. Ennek ellenére a versenyzők is, s a gyakorlók is mutattak olyanokat, hogy még a környékbeli lakók is örömködtek az erkélyeiken.
Tasi volt a nap sztárja. Amiket csúszott, s a 450, 360 felugrások megmutatták mindenkinek, hogy tud valamit a fiú. Sajnos győzelmét ő is biztosra vette már a vége felé, így kicsit hamarabb abbahagyta a görizést. Pedig szívesen láttunk volna még tőle pár trükköt.
Röviden ennyi. Hazaút Husival, kellemeset beszélgettünk.
Az albumok:
